Elengedés

Megszeppenve álltam. Nem tudtam, hogyan tartsam a virágokat, mi van, ha éppen nevetőgörcsöt kapok, mert az előttem lévő megbotlik, vagy kiejti a kezéből a virágokat, és hasonló váratlan dolog történik.

Sugár Gabi

A fotózást élveztem, bár nem értettem, hogy miért fordítja ki teljesen a nyakamat a fotós, és a frizura (mai szemmel borzalom!) meg a matróz is teljesen másként volt beállítva ezen a napon. Új élet kezdődik, kilépünk a nagybetűsbe – mormolták, miközben másra sem tudtam gondolni, csak arra, hogy miért várják el az ünneplést, amikor még hátravan a java, az érettségi. Apámról nem tudtam eldönteni, hogy büszke, vagy örül, hogy végre lezárul ez a négy év, s anyám szokásához híven könnyek között követett a szemével.

Néhány évtized elteltével...

Már a meghívó látványától könnyes lett a szemem. Az én nagyfiam ballag, aztán érettségizik. Persze tartogatott ennek az évfolyamnak meglepetéseket az élet, azaz a Covid. Nem volt zsebkendőket kereső szülőkkel megtelt intézményben ballagás, nem készült ezernyi kép az új öltönyben feszengő fiamról. A zsebkendőre mégis szükségem volt. Ahogy néztem a fiamat, ahogy láttam rajta, hogy néha őt is megérinti a felnőtté válás egyik állomása.

Ezrek, százezrek élnek át a napokban hasonló élményeket. A ballagás, az érettségi egy életen át elkísér bennünket. A történet pedig ismétlődik: gyerekként, szülőként ugyanazt, mégis teljesen mást élünk meg ezekben a napokban.